Kedves olvasóim!
Többen is terhesek a környezetemben, vagy babut szeretnének, és úgy gondoltam, hogy jó ötlet lenne megkérdezni
a már szült barátnőket, ismerősöket, hogy meséljék el nekem, hogy
milyen volt ez az egész, milyen
volt a kórház, a tapasztalatok. Amint beérkeznek a beszámolók, posztolni fogom őket. :)
Az alábbi kritériumok alapján állították össze szülési történetüket:
- mennyi idő volt a vajúdás?
-
szülés menete, meglepetések, amire nem számítottál, jó dolgok, rossz
dolgok
- hol szültél? Kórházról általános tapasztalatok? Volt-e gond,
ha leadod a gyereket a csecsemősöknek? Éjjel veled kellett lennie? Vinni kellett-e
babaruhát, vagy adtak? Mennyire
segítőkészek? Stb.
-
természetes vagy császár volt?
- gyógyulás, hegek, sebek, varratok, lelki és
fizikai megpróbáltatások.
Ezúttal itt is szeretnék köszönetet mondani
Anettnek, aki elsőként mesélte el, milyen tapasztalatai voltak.
És akkor jöjjön:
ANETT TÖRTÉNETE - DOMINIKA SZÜLETÉSE
Fogadott volt az orvosom, meg a szülésznőm is, le a
kalappal mindkettő előtt, nagyon rendesek és segítőkészek voltak végig, mindig mondták,
hogy mi fog történni. Szülés után is majdnem mindennap bejöttek megnézni (nem tudom, hogy ez a pénz miatt volt-e, de én,
ha csak egy kicsit is, de maradok abban a hiszemben, hogy emberségből is tették). :)
A Pest megyei Flór
Ferenc Kórházban (Kistarcsa) szültem.
A szülőszobák és a kórtermek nagyon jól felszereltek, tényleg
minden volt, ami a vajúdást segítheti. Én kétágyas szobában voltam,
tehát nem volt nagy jövés-menés. Amit fájlaltam, hogy ide nem jöhettek be a hozzátartozók, nekünk kellett kimenni a picivel egy nagy zsibongóba. Szülés utáni délután már meg is kaptam magam mellé a kislányomat, aki egészen a hazamenetelig ott volt velem, csak fürdetni vitték el őt, meg némelyik
vizsgálatra, oltásra.
Azt nem tudom, hogy le lehetett-e adni a csecsemősöknek a babákat, vagy hogyan fogadták, de emlékszem, mikor
mentünk elintézni a papírokat, volt
egy kismama, aki mondta a nővéreknek,
hogy lázas, hadd vigye be egy
kicsit a picit, hát... nem igazán nézték jó szemmel.
A nővérekről teljesen
vegyes a véleményem, voltak nagyon aranyosak, meg olyanok is,
akik nem tudom, mit kerestek ott. Nagyon be volt durranva a mellem és nem ment a szoptatás, volt aki csak simán
hozzám dobott egy üveg tápszert, hogy ezt add, a másik pedig jött és segített kimasszírozni, meg
fejni, szóval van különbség.
Nálam szülés után igen erős volt a
"baby blues" :), azt hiszem így hívják, tehát a lelkiállapotom, igen
labilis volt, bármikor, bármin tudtam volna sírni, lehet, hogy emiatt is érzem
így a nővérek ügyét, de szerintem életed
egyik, ha nem a legcsodálatosabb,
de mégis legnehezebb, legfelkavaróbb eseményén vagy túl, szerintem olyanok gondjaira legyél bízva, akik nem leordítanak,
mert kezdő vagy, hanem segítenek,
odaadással, de lehet, hogy ez csak
az én elvárásom lenne.
A babának csak pelust
kellett vinni, mindent adtak, ruhát
is, babaápolási cuccokat is, csak a hazautazáshoz kellet bevinni neki holmikat.
A gyógyulással semmi gond nem volt, minden rendben ment,
egyedül a gátseb gyógyult kicsit fájdalmasan, főleg mikor a varratok potyogtak,
olyan 3-4 héttel a szülés után.

Casino and Sportsbook at MGM Resorts
VálaszTörlésGambling in the United States 강릉 출장안마 is very prevalent in the United 김천 출장샵 States today, and 안동 출장샵 casinos in the USA have become very popular and popular in the last Rating: 4.5 용인 출장안마 · 안양 출장샵 5 reviews