Szoptatás

Az egyetlen téma, amitől a mostani pillanatig kiver a víz, és olyan szörnyű emlékek csapnak fel, hogy legszívesebben félretenném a laptopot. Pedig kell róla beszélni, mivel ez az egyetlen dolog, amire hivatalosan az első babások nem tudnak felkészülni. Nálam ez volt az a téma, amiről nem is olvastam előtte cikkeket, mert akkor még fogalmam sem volt arról, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog. 

Van pár információ, aminek tudatában viszont stresszmentes lehet a ""tejmizéria"".

1. Ha nincsen kiálló mellbimbód, akkor erre találták ki a bimbóvédőt. Ez egy kis átlátszó gumis, pillangó formájú valami, aminek a közepéből kilóg egy dudor (ez kerül a mellbimbóra), a dudorban értelemszerűen lyukak, itt folyik át a tej. A bimbóvédőt egy kicsit meg kell vizezni azon a felületen, ami a testen lesz, és nagyon jó kis vákuumot képez, könnyebb vele a szoptatás. Ne hallgass azokra, akik le akarnak róla beszélni. Ha egyszer olyan a melled, akkor olyan. Ezen nem tudunk változtatni, de tehetünk érte.

2. Nem jön azonnal anyatej a mellből, legalábbis nem mindig. A tej színe kezdetben sárgás, csak jóval hetekkel később fog beállni a fehéres-kékes színre. Nem kell stresszelni, ha nem tudod első alkalommal szoptatni a babát, a baba még csak most szültetett meg, nem úgy van beállítva, hogy egyből éhenhaljon. Tessék szépen a kórházban segítséget kérni. Én magánban szültem,  és a nővéreknek teljesen természetes volt, hogy rámnéztek, amikor tudták, hogy szoptatni készülök. Nem egyszer töltöttek velem fél órát, hogy megtanítsanak rá.

3. Érdemes szoptatópárnát beszerezni, vagy kölcsönkérni, és keresni egy kényelmes pozíciót, akár egy krumpliszsákkal eljátszva. Most lehet, hogy viccesen hangzik, de amikor üvölt már a gyerek, hogy most azonnal kell neki tej, akkor jó lenne nem ott kitalálni, hogyan szoptassunk. Többféle pozíció van: legkedveltebb amikor ülünk egy fotelben és a gyereket párhuzamosan tartjuk a földdel, vagy egy kicsit ferdébben (mindig a feje legyen a legmagasabban a testéhez képest).

Következő kedvelt pozíció, amikor elfekszünk kényelmes helyzetbe, oldalirányban, gyereket magunk mellé helyezzük és mindkettőnk teste párhuzamos. Na már most ez nagyobb melléeknél problémás, különféle logisztikai kérdéseket vet fel.

Általam próbált és hallott pozíciók közül ez a kettő a legismertebb, legnépszerűbb. Van még pozíció, kérlek nézz utána, mert lehet, hogy neked más fog tetszeni vagy más lesz kényelmes, mint ez a kettő.

4. Fel kell készülni arra az eshetőségre, ha nincsen tej. Érdemes legalább egy receptet kiíratni a gyerekorvossal, hogy neadjisten apukát el lehessen szalajtani, ha szükség van rá. Újszülött babának csak receptre adható a tápszer. A recepttel nem veszítesz semmit, de legalább "előhívhatod", ha szükség van rá.

5. Nem szabad idegenkedni a fejőgéptől. Nekem nagyon idegen volt az egész. Nem is értettem, hogy működik a dolog. Gyakorlatilag nulla információm volt róla, és a kórházban mutatták meg a nővérek. Fontos megjegyezni, hogy általában véve ez nem egy fájdalmas folyamat. Én ordítottam a szoptatástól, és gyakorlatilag "ranjongtam" a fejésért, de tudok kivételt, aki nagyon nem szeretett fejni, mert kisebesedetet tőle a melle, bár mondom, ez inkább kivétel. A fejés nem fáj(hatna). Azért se idegenkedj tőle, mert az első napokban a sikertelen szoptatási kísérletek után egyszer csak arra ébredsz, hogy két kő van a melled helyén, na ez az, amikor sürgősen szükség van fejőgépre/mellszívóra. A kettő ugyanaz, csak az egyik talán szebben hangzik. :D Ha esetleg megy a szopi, és néha le-lefejsz tejet, tedd el tárolóba, és ha előre tudod, hogy nincs rá lelhetőség, hogy 24 órán belül megigya a gyerek, a fagyasztóban kell tárolni. Itt 3 hónapot is eláll. Külön felhívom a figyelmet, hogy akármennyire is jön a tej a mellből, az egyik napról a másikra is drasztikusan változhat. Nekem olyan volt, mint az időjárás, egyszer volt elég, egyszer nem. És semmiféle szabályszerűséget nem láttam az okokban.

6. Sose önts ki tejet, mondván, hogy van egy csomó, úgyis. Én gyakorlatilag sírva tettem meg ezt 60 milliliterrel, ami abban az időben egy étkeztetést jelentett, mert még idegenkedtünk a mélyhűtéstől. Nem kell idegenkedni. A tej állaga semmit sem változik, a mélyhűtőből kivett tejtartó poharat be kell tenni egy bögrébe, hogy a lecsapódó víz ne folyjon szerteszét és 4-5 óra alatt szobahőmérsékleten gyönyörűen felolvad. Ha pedig a mélyhűtőben van túl sok tej, akkor azokat sorra elő lehet venni, és a friss tejjel kicserélni, így újraindul a 3 hónapos ketyegő. 

És hogy miért nem tudtam szoptatni?

Sokfelé lehet okokat keresni és találni is. Az egyik legfőbb ok a császármetszés, mert a császáros anyukáknak nem jön meg azonnal a tej. A sok hormon és mindenféle reakció beindításához nagyban hozzájárul ha az anyuka tapasztal szülési fájdalmakat, elfolyik a magzatvíz. Nekem egyik sem történt meg, így nagyon nagy hátrányból indultam. A testemnek több nap kellett, míg rájött, hogy az a magzat, ami eddig bennem rugdosott, kikerült már onnan és tessék szépen tejet termelni.

Következő ok a tudatlanság. Nem tudtam, hogy ez gyakorlatilag egy komoly tanfolyamot ígényel. Az én gyerekem mindig bealudt szopi közben, már amikor nem fájt, és akkor elvittük, betettük a kiságyba, negyedóra múlva bömbölt. Kezdődhetett az egész újra. 3-4 kör után már nem kis kétségbeesés, hogy bakker, ez most már így lesz mindig???

Elvárások és az 'az én időmben' dolgok emlegetése: a szoptatás és a tejtermelés ugye értelemszerűen összefügg. Ha ideges vagy, stresszes, nem jön a tej. Még rátesz 2 lapáttal, amikor minkét nagymama tanácsokat ad (csak segíteni akartak, de bennem csak nőttön nőtt a feszültség), akkor eljutok arra a pontra, hogy nem kell kíséret, csinálom úgy, ahogy nekem kényelmes, bemegyek a szobába, beteszek a laptopba lágy zenét, magamra teszem a szopipárnát, kényelmesen elhelyezkedek, ráteszem a bimbóvédőt, majd a gyereket és megy minden, mint a karikacspás. Na, igen, ez lett volna a terv.

És 1-2 alkalommal a gyerek még szopott is. Volt olyan kis mocsok, hogy amikor a védőnő volt a 3. napon nálunk, akkor meg kellett neki mutatni, hogyan megy, erre úgy kiszívott 60-at egy szuszra és utána másfél órát aludt, hogy csak lestünk. Aztán valahogy elindult a mélyrepülés.

Már nem volt olyan egyszerű minden, már nem 5-5 vagy 10-10 perc volt a szopi, hanem volt hogy másfél óra is. Állandóan fórumozgattunk, Ádám is nagyon kiművelődött és ott próbált segíteni nekem/nekünk, ahol csak tudott.

Elkezdett olyan fájdalommal járni a szoptatás, amit még talán a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnék. A saját öklömbe való harapás nyújtott vigaszt (?), mert addig is elterelte a figyelmem a lenti fájdalomtól. Ami ironikus volt, hiszen itt ez a csöppség, aki nem tehet semmiről, és csak éhes, viszont olyan iszonyat kínokat kellett átélnem, hogy 10 másodperc után kibuggyantak a könnyeim. Egyszerűen akkora volt a fájdalom, hogy nem tudtam élvezni. Nem tudtam relaxálni, és tévézni (?), mint a youtube videóban a hölgyike. Televoltam olyan kettős érzéssel, hogy nagyon szeretem a gyerekem, de most nagyon gyorsan vegye le rólam valaki. De nem, még nem lehet, még 5x se ment körbe a szám a rádióból. Így tudtam, hogy telik az idő. És mi a vége? Síró anya és síró gyermek jön ki a szobából. Szopi volt kb 20 perc, ráteszem a mérlegre és kiderül, hogy szopott tízet TÍZET!!. Ezért az irdatlan sok szenvedésért, ami elvett több mint 20 percet az életemből és egy újabb kudarcot okozott, most mehettem a lefejt tejért, mert 10 millivel értelemszerűen nem lakik jól a baba.

A szerető férj sem tudott mit tenni, azt mondta, hogy a gyereknek kaja kell, és amíg van tej, addig azt adjunk neki, ne tápszert. Egyetértettem vele!!!!!!! Aztán elkezdtem fejni és miután többször is kisebesedett a mellbimbóm a szopik miatt/alatt, pihentettem, nem szoptattam. Ez a pihentetés a  lelkemnek úgy jött, mint hosszú tél után a rügy a fákon. Elkezdtem reménykedni, hogy van kiút ebből az egészből.

Anyummal és anyósommal is sok feszültség volt a témában, mert ők nem nagyon tudtak mit szólni a helyzethez, nekik régen ment minden, mint a  karikacsapás. És nem tudtak mit szólni egy nőhöz, aki itt bőg, miközben etetnie kéne a csemetét. Anyum és anyósom teje is sugárban folyt, nos, az enyém nem. Sose folyt akkor, amikor a gyereknek kellett volna. Anyuval még volt egy nagy veszekedés is, mert annyira rászállt a témára, és amikor pl.: sebes volt a bimbóm, és ugye "lógtam" a szoptatást, mondta, hogy próbáljam meg, meg hogy szoptassak és ezt képzeljétek el, egész nap mondta. Egy idő múlva eljutottunk, oda, hogy baromira ideges lettem, és persze, azután már az se ment, ami eddig. Aztán persze mivel 2 öszvér van egy szobában, jól van, csakazértis szoptatok egyet, nehogy még azt mondja, hogy rossz anya vagyok (mert bizony így éreztem. Remek érzés :() Akkor volt az, hogy már megint nagyon fájt ordítottam-sikítottam. Senki nem jött be, hogy megsimogassa a fejem, hogy nem baj, nincsen semmi baj, van más módszer is. (Ádám addigra már visszament dolgozni). Úgy éreztem, az egész környezetem azt hiszi szimulálok, és hogy engem senki sem ért meg, csak Ádám. Viszont ő dolgozik napközben. No, visszatérve, azon a veszekedéses napon eljutottam addig, hogy rózsaszín lett a bimbóvédőn a tej, és olyan reflexszel, ami tanítanivaló, lekapcsoltam magamról a gyermeket és megmutattam anyumnak a véres, kisebesedett részt.. Sírva közöltem vele, hogy ez nem szimuláció és hogy utálom az egészet, és nem tudok szoptatni. Hát persze az lett a vége, hogy visszakozott, viszont mehettem fejni, hogy lehessen tejet adni a kölöknek.

Ádám hazajött, és leültünk megbeszélni. Nem fogok többet szopival próbálkozni, hanem fejek. Hiszen neki megszakad a szíve (idéztem), hogy sírni lát és hogy nem tud segíteni, és nem akarja, hogy nekem fájdalmat okozzon ez az egész. A családi béke visszaállt, elfogadta a környezetem, mert így továbbra is anyatejet kap a baba, csak más úton. Csinálom a fejést, mint a kötelességem, napi 6x. A mai napig.


Kérdésedet, kommentedet nagyon szívesen fogadom! :)


Gabi